A méh és a húsevő magányos darazsakból való fejlődése önmagában is az evolúció egy igen figyelemre méltó remekműve. Ugyanilyen érdekes az ember és a méh kapcsolata is. Sokan a mézet talán csak a világ legtermészetesebb édesítőszereként ismerik; a viaszt a bőrápoló krémekben vagy gyertyaként; a virágport, a méhpempőt vagy a propoliszt, amelyet "édes egészségkiegészítőként" ismernek.
A méhek, mint meglehetősen feltűnésmentes állatok, a virágos növényeket csak úgy fejlesztették ki, hogy előnyben részesítik a növények színes, nektárt kibocsátó részeinek beporzását, és így szelektíven befolyásolják a növényvilágot, amely akkoriban csak páfrányokból, ciprusokból és fűfélékből állt.
Az emberiség számára a méhek értékes méhészeti termékeinek előállításán kívül sokkal nagyobb előny a beporzási teljesítményükben rejlik. Szinte az egész gyümölcstermelés közvetlenül a méhek általi beporzástól függ, de a hús, a tojás vagy a tej is a takarmánynövények beporzása révén válik lehetővé. A Föld szinte minden kultúrájában és a világvallások minden írásában a méh megérdemelt helyet kap, sok helyen szinte szent.
Egy olyan föld, ahol tej és méz folyik, ahol az élet olyan, mint a méznyalás, vagy ahol a lépek közmondásossá váltak, és a nyafogást királynőnek hívják, jelzi, milyen értékesek voltak és lesznek a méhek és termékeik. És világszerte, az emberiség egészére nézve.
Hogyan készül a méz?
A méhek, legalábbis a Az európai mézelő méheket, amelyek az emberektől kezdve a természetben is megtalálhatók minden kontinensen, latinul Apis mellifera (Honigmacherin) néven emlegetik, és ez a lényegre tapint.
A méh nagyon aktívnak tűnik, és (remélhetőleg) édes növényi nedveket talál a virágok nektáriumaiban, néha pedig a leveleken és tűleveleken található szűrőcső-nedvet is. Szakkifejezésekkel a méhek virágos és extraflorális nektárforrásairól beszélünk.
A virágon kívüli nektárforrásokat mézharmatnak vagy mézemnek is nevezik, és a tarackfélék és a Lecania termeli őket, amelyek aminosavak után kutatva kiválasztják a felesleges szűrőcső-levet, amely aztán a levelekre hullik, és amelyet a méhek reggel és este (amikor még párás az idő) felszednek.
Boldog a méhész (természetesen a méhek), amikor a lombkorona zümmög. A méhek viszik a nektárt a családjuknak (a méhek közösségi testvérek az anyjukkal). 100 mg nektár tartalmazza azokat a tölteteket, amelyeket otthon a többi méhnek adnak, vagy azonnal a sejtekbe helyeznek, hogy a méhek gondoskodjanak róluk. Ezek a hozzáadott anyagok erjesztik és feldolgozzák a mézet, így a nektár néhány nap alatt lassan mézzé érik. A meglévő cukrot lebontják, a vizet eltávolítják, enzimeket adnak hozzá, amíg a méz víztartalma kevesebb mint 20% lesz. Ezután a sejtekben lévő méz lezáródik és megérik.
Ezeket az érett méhsejteket valamikor betakarítják, természetes módon méhmentesítik (itt nagyon kíméletes lehetőségek vannak), majd centrifugális erővel vagy a sejtek enyhe dőlése miatti negatív nyomással lefedik és parittyával megforgatják.
Ebben az esetben nem alkalmaznak hőt, sőt, még csak hőt sem alkalmaznak, mivel a méhsejt már amúgy is felmelegedett, és különben a hő leadásától csikorgatna. Akkor fáradságos munkával kellene kiüríteni és kitisztítani a parittyát, majd újratölteni, és elveszítené az újrafelhasználható üres méhsejtet.
Makacsul tartja magát az a vélemény, hogy a hidegen préselt méz a minőségi méz kritériuma. De a kifejezés téves, a méz préselésének idejéből származik, és szó szerint csalásra csábít. Technikai okokból mindig csak hidegen préselik. Elvileg később meg lehetne főzni a mézet, és akkor is rá lehetne írni a címkére, hogy "hidegen préselt", bár a méz csak ipari minőségű lenne. A préselt mézet ezután seesei-nek nevezik, azaz saját gravitációja révén különböző szitákon halad át, és megtisztítják a viaszrészecskéktől és hasonló szennyeződésektől.A méhek méztermelésének típusa nem különbözik attól, a méhészek méztermelésének módszere alapvetően ugyanaz évezredek óta. Így a méz a legeredetibb édesítőszer a Földön.
A méz jogalapja
A mézre érvényes az EU mézrendelete, amely példaértékűen szabályozza a mézforgalmat. Az EU mézrendelete szerint a méz nem tartalmazhat olyan anyagok maradványait (a tűréshatár itt „nulla”), amelyek nem szerepelnek a mézben. Ezáltal megfelel egy tisztasági követelménynek.
Anthony Rossbach Krzysztof Niewolny